A vakvezető kutyaképzés Magyarországon az 1950-es években kezdődött, de szervezett formát csak a 60-as évek vége felé öltött Rittnovszky János jóvoltából, aki maga is érintett lett e kérdésben. Ő ugyanis lelkes kutyatenyésztő volt, de egy sajnálatos baleset következtében elvesztette a bal karját és a látását. Mivel értett a kutyákhoz, arra gondolt segítségül hívja őket a rehabilitációjához. Az általa e célra kiképzett kutya beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és ezen felbuzdulva a többi vak sorstársa is hasonlóan kutyák segítségére szerette volna bízni a boldogulását. Rittnovszky János keresett egy területet, és társadalmi segítséggel létrehozta a ma is ezen a területen működő Vakvezető Kutyakiképző intézményét. A kiképző már megvetette lábát a magyar egészségügy talaján, amikor váratlanul 1979-ben bezárták. Ez viszont óriási felzúdulást keltett, a szimpatizánsok a legvégsőkig kiálltak e nemes ügyért, így 1980-ban "rehabilitálták" a kiképzőt, és azóta töretlen lendülettel folyik a szakmai munka. Amikor a jelenlegi intézmény felépült, Közép-Európa legkorszerűbb kiképzőközpontja volt, még a rendőrségnek sem volt lehetősége ilyen színvonalú kutyakiképzésre. Az iskola pár éve jelentkezett a vakvezető kutyák világszövetségébe, de sajnos, nem javasolták őket a szövetségi tagságra, mert bizonytalan az iskola financiális háttere, ennek következtében pedig hézagosak a lehetőségek, amelyek a továbbfejlődést segítenék. Ennek ellenére nincs elkeseredve a hét fős team, töretlenül, elhivatottan dolgoznak tovább.
Kutyaigények egyedi elbírálás útján
Az 1990-es évektől a létesítményben a Vakvezetőkutya Világszövetség ajánlása alapján működik a kiképzés, a tenyésztés és a kölyöknevelési program. "Az iskola kapacitása 20-25 kutya évente, és közel 80 darab igényt tart nyilván a szövetség, ami általában konstans, mivel a kielégített igények mellett körülbelül ugyanannyi új is jelentkezik" - adja értésünkre Vasteleky-Einbeck Péter, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. Hogy ki mikor jut egy - szinte kincsnek számító - kiképzett ebhez, az nem attól függ, hogy ki mikor adta be a kérelmét, hanem a rászorultságtól. Az igényeket az iskolához kell címezni, ami a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének égisze alatt működik. Fontos, hogy milyen célból kérvényezik a kutyát, így minden kérvényt egyedileg bírálnak el. Általában munkába- ill. iskolába járáshoz, vagy az elért életminőség megtartásához tartanak igényt a kutyák segítségére. Az igénylők között van, aki első kutyáért jelentkezik, míg mások már jelentős tapasztalattal rendelkeznek e téren.
Kikből lehetnek specialisták?
Tamás református lelkész, születése óta vak, megpróbált közlekedni kutya nélkül, de csak nagyon bizonytalanul ment. Egy vakvezető kutyáról szóló film kapcsán úgy döntött, ő is szeretne egy segítőt. "Don olyan társammá vált, hogy ha kiöregszik, se lenne szívem megválni tőle."
Hosszú évek tapasztalata alapján a világon a legalkalmasabb fajta a labrador-retriever és a golden-retriever a vakvezető munkára. Elvétve más fajták egy-egy egyede szintén alkalmazható. Néha ajándékba kapnak kölyökkutyát vagy éppen felnőtt kutyát, de volt már arra is példa, hogy kedvező áron vásárolhattak olyan egyedeket, amelyek a kiképzésbe kerültek. A kiképzendő kutyánál alapkövetelmény a nyugodt, szelíd, emberbarát magatartás és az intelligencia, ami a gyors tanulási képességben nyilvánul meg. A nagy termet sem mellékes, mert így fizikai támaszt is nyújthat a kutya a társának, ha az éppen szükséges. A megfelelésre a "beugró", hogy a kutya tolerálja a macskákat, hisz ha nincs meg a "kutya-macska" barátság, akkor a kutya gazdája a mindennapi életben komoly bajba juthatna, ha segítőtársa egy kóbormacska után elszelelne. A specialisták kiképzése
Az iskolában a magas szintű tenyésztési program előre meghatározott "forgatókönyv" szerint működik. A tenyészegyedek által világra hozott apróságok 8 hetes korig az alomban maradnak az anyjuk mellett, ott nevelkednek, majd átlépnek a következő programba, ami az ún. kölyök-nevelési program. Ennek keretében családokhoz kerülnek ki a kölyökkutyák, de nemcsak a leendő gazdákhoz, hanem olyan családokhoz is, akik hajlandóak elvállalni, hogy egyéves korukig családi, városi környezetben szocializálják, felnevelik őket, és mindez lehetőleg lakásban, ingergazdag környezetben történjék, hogy megismerhessék a világot és azokat a körülményeket, amelyek között majd dolgozni fognak. Egy év múltán visszakerül a kutya az iskolába és egy hónapos egészségügyi, pszichés vizsgálat, megfigyelés után megállapítják, hogy a kutya alkalmas-e a kiképzésre. Ha pozitív eredményű a vizsgálat, akkor kezdetét veheti a féléves kiképzés, melynek utolsó hónapjában megismertetik a kutyát a leendő gazdájával. "Ismerjük az igényeket és a kutyákat is, így megpróbálunk egy olyan párosítást létrehozni, ami mindenkire nézve ideálisnak, jónak bizonyul - említi az iskola vezetője, majd hozzáteszi - ez természetesen nem mindig sikerül, de az esetek nagy százalékában igen. Mivel két biológiai lényről van szó, vannak olyan rejtett dolgok, amelyben nem biztos, hogy teljes a harmónia, és ilyenkor kutyát kell cserélni. A kiképzési szakasz utolsó két hete egy bentlakásos rész, ami azt jelenti, hogy a gazda beköltözik az iskolában, és gazda és kutya szó szerint éjjel-nappal együtt van. Ekkor felkészítik a gazdát arra, hogy megismerje a kutyát és megtanulja azt a jelzésrendszert, aminek segítségével egy vakvezető kutya "működik". Akinek már volt kutyája, annak át kell szoknia az új kutyára, mert két egyforma kutya nincs. A kutyák sok mindenben hasonlók, de azért apróbb dolgokat meg kell szokni mindegyiknél. A második hét végén együtt tesznek egy közlekedésbiztonsági vizsgát: a vizsga belső része a fegyelmező gyakorlatokat öleli fel, majd jön a "vezető munka" az utcán, "élesben", valóságos forgalomban. Ha ezen együtt megfelelnek, akkor haza is mehetnek. Kis idő múlva a kiképző instruktor meglátogatja őket és segít a munkahelyi és az otthoni környezetbe bevezetni a kutyát.
Jogos kérdések
A használó örökös használatra kapja a kutyát, de jogilag a szövetség tulajdona marad. A szövetség a kutya tartását bármikor ellenőrizni jogosult, és nem megfelelő tartás esetén visszavonhatja a kutyahasználat jogát. Szerencsére ma már a repülőkre is felengedik a kutyákat, és a törvények szerint mindenhova bemehet a gazdájával. Egy vakvezető kutya kiképzése hazánkban kb. 1millió forintba, Svájcban 25-30000 svájci frankba, Németországban 20-30000 Euroba és az USA-ban 20-25000 dollárba kerül. Magyarországon a gazda 10.000 forintot fizet érte, ami gyakorlatilag a kutya szerszámfelszerelését sem fedezi. Lehet, hogy jogszabályi környezetet kell változtatni, hogy a vakvezető kutyák a támogatott segédeszközök listájára felkerüljenek, mert az OEP még nem támogatja, de van fény az alagút végén - említi reménykedve Vasteleky-Einbeck Péter.
Már majdnem emberek
Egy gazdi sokszor ment a munkába gyalog, de néha buszra szállt. Egyik nap nehéz napja volt a gazdinak, és átsurrant az agyán a gondolat, hogy aznap busszal kellene hazamenni, de elhessegette a gondolatot és elindult gyalog haza. Egyszer csak megállt a kutya és mikor a gazdi megkérdezte a mellette lévőtől, hogy hol vannak, akkor derült ki, hogy a buszmegállóban állnak.
A vakvezető kutya és gazdája "szimbiózisának" fantasztikus eredménye, hogy szinte egymás gondolatait megismerik, és csodákra képesek együtt. Olyan gondolatátvitel működhet a kutya és gazda harmonikus kapcsolatában, hogy a kutya megérezheti gazdája hangulatát és szándékát. A kiképzésben résztvevő kutyák rengeteg mindent sajátítanak el: 30-40 alapvezényszó, irányok, különböző helyekre történő irányítások, járműmegálló, jármű ajtó, stb.. A kutyában beépült koordináta rendszer méretei kiszélesednek, kiteljesednek egy melléállított ember méreteivel. Járművön helyet keresnek a gazdának, akadály esetén (lépcső, aluljáró) figyelmeztet, vagy kikerülik együtt, úgy, hogy kettejük magassága, mérete elkerülje az akadályt. Ha nem kerülhető az akadály, akkor megáll a kutya, jelezvén, hogy a gazdán a "sor", vagyis a dolga, hogy a felmerülő akadályt leküzdjék. Így kettejük együttes munkájával képesek minden helyzetet megoldani.A vakvezető kutya mit is jelent a gazdának? Önállóságot, függetlenséget, társaságot, társat. A kutya egyfajta kapcsolatteremtő eszköz is, mivel a tapasztalatok is bizonyítják, hogy egy látó ember hamarabb fordul egy kutyával rendelkező vak emberhez, mint ahhoz, akinél csak fehér bot van. Sokféle segítőkutya ágazat létezik: mozgássérülteket segítő kutyák, terápiás kutyák, (értelmi fogyatékos gyerekek gyógyításába vonnak be), egészségügyben segítő kutyák, siketek számára jelző kutya, epilepsziás rohamot előre jelző kutyák. De léteznek terápiás kutyák a tartósan beteg, idős emberek segítségére. Egyedülálló a gazda-kutya kapcsolat
A vakvezető kutyaképző iskola nagyon jó kapcsolatot ápol az ELTE etológusaival, élükön Csányi Vilmos professzorral. Ők hosszú idő óta vizsgálják a vakvezető kutyák kapcsolatát gazdáikkal. Kísérleteik során megállapították, hogy a vakvezető kutya-gazda kapcsolat egyedülálló a gazda-kutya kapcsolat terén, hiszen itt folyamatosan változik a vezető szerep: hol a gazda, hol a kutya ragadja magához az irányítást és mind a kettő teljesen alkalmazkodik a másikhoz. Átadják egymásnak a vezető szerepet, mert van olyan helyzet, amit a kutya tud jobban, és van olyan, amit viszont a gazda. E rugalmasság és fantasztikus harmónia a legbonyolultabb helyzetek megoldására is képessé teszi a kutyát és gazdáját. A kutyakiképző egy csodálatos hivatás, amelyet csak teljes odaadással lehet művelni. Egy jó kiképző nemcsak a kutyákat ismeri, hanem rendkívül nagy empátia készséggel rendelkezik a sérült emberek irányába is, hisz mind az állat, mind a rászoruló komoly odafigyelést igényel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A vakvezető kutyaképzés Magyarországon az 1950-es években kezdődött, de szervezett formát csak a 60-as évek vége felé öltött Rittnovszky János jóvoltából, aki maga is érintett lett e kérdésben. Ő ugyanis lelkes kutyatenyésztő volt, de egy sajnálatos baleset következtében elvesztette a bal karját és a látását. Mivel értett a kutyákhoz, arra gondolt segítségül hívja őket a rehabilitációjához. Az általa e célra kiképzett kutya beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és ezen felbuzdulva a többi vak sorstársa is hasonlóan kutyák segítségére szerette volna bízni a boldogulását. Rittnovszky János keresett egy területet, és társadalmi segítséggel létrehozta a ma is ezen a területen működő Vakvezető Kutyakiképző intézményét. A kiképző már megvetette lábát a magyar egészségügy talaján, amikor váratlanul 1979-ben bezárták. Ez viszont óriási felzúdulást keltett, a szimpatizánsok a legvégsőkig kiálltak e nemes ügyért, így 1980-ban "rehabilitálták" a kiképzőt, és azóta töretlen lendülettel folyik a szakmai munka. Amikor a jelenlegi intézmény felépült, Közép-Európa legkorszerűbb kiképzőközpontja volt, még a rendőrségnek sem volt lehetősége ilyen színvonalú kutyakiképzésre. Az iskola pár éve jelentkezett a vakvezető kutyák világszövetségébe, de sajnos, nem javasolták őket a szövetségi tagságra, mert bizonytalan az iskola financiális háttere, ennek következtében pedig hézagosak a lehetőségek, amelyek a továbbfejlődést segítenék. Ennek ellenére nincs elkeseredve a hét fős team, töretlenül, elhivatottan dolgoznak tovább. 
Az 1990-es évektől a létesítményben a Vakvezetőkutya Világszövetség ajánlása alapján működik a kiképzés, a tenyésztés és a kölyöknevelési program. "Az iskola kapacitása 20-25 kutya évente, és közel 80 darab igényt tart nyilván a szövetség, ami általában konstans, mivel a kielégített igények mellett körülbelül ugyanannyi új is jelentkezik" - adja értésünkre Vasteleky-Einbeck Péter, a Vakvezető Kutyakiképző Iskola vezetője. Hogy ki mikor jut egy - szinte kincsnek számító - kiképzett ebhez, az nem attól függ, hogy ki mikor adta be a kérelmét, hanem a rászorultságtól. Az igényeket az iskolához kell címezni, ami a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének égisze alatt működik. Fontos, hogy milyen célból kérvényezik a kutyát, így minden kérvényt egyedileg bírálnak el. Általában munkába- ill. iskolába járáshoz, vagy az elért életminőség megtartásához tartanak igényt a kutyák segítségére. Az igénylők között van, aki első kutyáért jelentkezik, míg mások már jelentős tapasztalattal rendelkeznek e téren. 
Az iskolában a magas szintű tenyésztési program előre meghatározott "forgatókönyv" szerint működik. A tenyészegyedek által világra hozott apróságok 8 hetes korig az alomban maradnak az anyjuk mellett, ott nevelkednek, majd átlépnek a következő programba, ami az ún. kölyök-nevelési program. Ennek keretében családokhoz kerülnek ki a kölyökkutyák, de nemcsak a leendő gazdákhoz, hanem olyan családokhoz is, akik hajlandóak elvállalni, hogy egyéves korukig családi, városi környezetben szocializálják, felnevelik őket, és mindez lehetőleg lakásban, ingergazdag környezetben történjék, hogy megismerhessék a világot és azokat a körülményeket, amelyek között majd dolgozni fognak. Egy év múltán visszakerül a kutya az iskolába és egy hónapos egészségügyi, pszichés vizsgálat, megfigyelés után megállapítják, hogy a kutya alkalmas-e a kiképzésre. Ha pozitív eredményű a vizsgálat, akkor kezdetét veheti a féléves kiképzés, melynek utolsó hónapjában megismertetik a kutyát a leendő gazdájával. "Ismerjük az igényeket és a kutyákat is, így megpróbálunk egy olyan párosítást létrehozni, ami mindenkire nézve ideálisnak, jónak bizonyul - említi az iskola vezetője, majd hozzáteszi - ez természetesen nem mindig sikerül, de az esetek nagy százalékában igen. Mivel két biológiai lényről van szó, vannak olyan rejtett dolgok, amelyben nem biztos, hogy teljes a harmónia, és ilyenkor kutyát kell cserélni. A kiképzési szakasz utolsó két hete egy bentlakásos rész, ami azt jelenti, hogy a gazda beköltözik az iskolában, és gazda és kutya szó szerint éjjel-nappal együtt van. Ekkor felkészítik a gazdát arra, hogy megismerje a kutyát és megtanulja azt a jelzésrendszert, aminek segítségével egy vakvezető kutya "működik". Akinek már volt kutyája, annak át kell szoknia az új kutyára, mert két egyforma kutya nincs. A kutyák sok mindenben hasonlók, de azért apróbb dolgokat meg kell szokni mindegyiknél. A második hét végén együtt tesznek egy közlekedésbiztonsági vizsgát: a vizsga belső része a fegyelmező gyakorlatokat öleli fel, majd jön a "vezető munka" az utcán, "élesben", valóságos forgalomban. Ha ezen együtt megfelelnek, akkor haza is mehetnek. Kis idő múlva a kiképző instruktor meglátogatja őket és segít a munkahelyi és az otthoni környezetbe bevezetni a kutyát. 
A használó örökös használatra kapja a kutyát, de jogilag a szövetség tulajdona marad. A szövetség a kutya tartását bármikor ellenőrizni jogosult, és nem megfelelő tartás esetén visszavonhatja a kutyahasználat jogát. Szerencsére ma már a repülőkre is felengedik a kutyákat, és a törvények szerint mindenhova bemehet a gazdájával. Egy vakvezető kutya kiképzése hazánkban kb. 1millió forintba, Svájcban 25-30000 svájci frankba, Németországban 20-30000 Euroba és az USA-ban 20-25000 dollárba kerül. Magyarországon a gazda 10.000 forintot fizet érte, ami gyakorlatilag a kutya szerszámfelszerelését sem fedezi. Lehet, hogy jogszabályi környezetet kell változtatni, hogy a vakvezető kutyák a támogatott segédeszközök listájára felkerüljenek, mert az OEP még nem támogatja, de van fény az alagút végén - említi reménykedve Vasteleky-Einbeck Péter. 
A vakvezető kutyaképző iskola nagyon jó kapcsolatot ápol az ELTE etológusaival, élükön Csányi Vilmos professzorral. Ők hosszú idő óta vizsgálják a vakvezető kutyák kapcsolatát gazdáikkal. Kísérleteik során megállapították, hogy a vakvezető kutya-gazda kapcsolat egyedülálló a gazda-kutya kapcsolat terén, hiszen itt folyamatosan változik a vezető szerep: hol a gazda, hol a kutya ragadja magához az irányítást és mind a kettő teljesen alkalmazkodik a másikhoz. Átadják egymásnak a vezető szerepet, mert van olyan helyzet, amit a kutya tud jobban, és van olyan, amit viszont a gazda. E rugalmasság és fantasztikus harmónia a legbonyolultabb helyzetek megoldására is képessé teszi a kutyát és gazdáját. A kutyakiképző egy csodálatos hivatás, amelyet csak teljes odaadással lehet művelni. Egy jó kiképző nemcsak a kutyákat ismeri, hanem rendkívül nagy empátia készséggel rendelkezik a sérült emberek irányába is, hisz mind az állat, mind a rászoruló komoly odafigyelést igényel. 
